
2025
A Nagy Szent Bazil Görögkatolikus Általános Iskola és Gimnázium 35 tanulója 4 pedagógussal együtt 2025. május 5-9. között felejthetetlen kiránduláson vehetett részt Erdélyben a Határtalanul! program keretében. A pályázat célja, hogy kapcsolatot teremtsünk az érintett tájegységek magyarságával, és erősítsük egymásban az együvé tartozás érzését.
Hétfőn kora reggel vágtunk neki az ötnapos kalandunknak. A határátlépést követően Nagyváradon töltöttünk el egy kis időt, melynek patinás belvárosát csodálhattuk meg. Sétánk során felfedeztük a város kulturális örökségeit és nevezetes épületeit. Útközben megálltunk a Királyhágón, ahonnan gyönyörködhettünk a Keleti-Kárpátok csúcsainak látványában. Sebesváron megtekintettük a kőből épült királyi várat, majd Körösfőn hagyományos módon készült kalotaszegi kézműves portékákat vásároltunk a vásárban. A késő esti órákban érkeztünk első szálláshelyünkre, a gernyeszegi Lion Grand Panzióba. Az ízletes vacsora elfogyasztása után elfoglaltuk a szobáinkat, és fáradtan tértünk nyugovóra.
Második nap bepakoltunk a buszba és elindultunk a Sóvidékre. Itt találkoztunk Sütő István honismereti vezetőnkkel, akinek élvezetes előadása még közelebb hozta a történelmet diákjainkhoz. Szovátán koszorút helyzetünk el Petőfi Sándor szobránál, majd egy különleges sétát tettünk Európa legnagyobb heliotermikus tava, a Medve-tó körül. A tanösvényen alkalmunk volt megvizsgálni a Mogyorós-, Vörös-, illetve Zöld tavakat is. Sajnos a parajdi sóbánya a beszivárgó víz miatt nem volt látogatható, így az eredeti programtervet módosítanunk kellett. Korondon felkerestünk egy hagyományos módon működő sóvágó műhelyt, és megismertük a só felhasználásának módjait. Itt lehetőségünk volt vásárolni igazi parajdi sóból készült termékekből. A nap során megkóstoltuk a hagyományos erdélyi édességet, a kürtőskalácsot. Ezt követően tanulmányozhattuk a taplógomba begyűjtésének nehézségeit, és feldolgozásának csodáját. Mára már csak 7 család foglalkozik ezzel a környéken. A fazekasság Korondon évszázadok óta a helyiek életének szerves része. A fazekasműhelyben jellegzetes, kézzel készített népművészeti kincseket láttunk. Szemtanúi voltunk a fazekas termékek készítésének, és akár mi is kipróbálhattunk egy-egy munkafolyamatot. Majd Korond főutcáján, az állandó kirakodóvásárban sétáltunk. Legközelebb Farkaslakán álltunk meg, és Tamási Áron síremlékénél tisztelegtünk. A fáradságos nap után elfoglaltuk a szállásunkat a következő három éjszakára. A szállásadók mérhetetlen szeretettel és finom, házias ételekkel fogadtak bennünket.
Másnap reggel, a nap fénypontjaként ellátogattunk a csíksomlyói kegytemplomba megcsodálni a világ legnagyobb méretű kegyszobrát, a csodatévő Mária-szobrot. A Felzarándokoltunk a Csíksomlyói-nyeregbe, ahol évről évre a híres pünkösdi búcsút szokták tartani több százezres hívő közösség előtt. Tovább folytattunk utunkat Székelyudvarhely felé, amit Erdély legmagyarabb városának tartanak. Következő állomásunk Szejkefürdő volt. Orbán Balázs sírjához a székelykapuk során gyalogoltunk fel a hegyoldalba. A Mini Erdély parkban megnéztük azon erdélyi látványosságok makettjeit, amiket élőben, az idő rövidsége miatt nem tekinthettünk meg. A nap zárásaként a Boróka-néptáncegyüttes jóvoltából egy vidám táncos mulatságon vettünk részt, amely tökéletes zárása volt az esténknek. A néptánc igazán jó hangulatot teremtett, és még jobban összekovácsolta a csapatot.
Negyedik nap Farkaslakán, a Tamási Áron Általános Iskolában bemutattuk egymásnak az iskoláinkat, településeinket és azok neves szülötteit. Ezt követően Székelyvarságra utaztunk. Túránk kiindulópontjaként megnéztünk egy kicsi vízimalmot. Betekintettünk a varsági pisztrángoshoz, és megismertük a pisztrángtenyésztés fortélyait, illetve a havasi méztermelésről is hallottunk előadást. Ezután elindultunk a Csorgókő-vízesés felé. A dombot megmászva ihattunk a Jézus kútja kristálytiszta vízéből. A kultikus helyi kocsmához, a Parlamenthez érkezve finom lángossal vártak minket a házigazdák. Itt bepillantást nyertünk a hagyományos eszközökkel dolgozó zsindelykészítő munkájába. Visszafelé megálltunk a Zetelaki víztározónál, amely a Nagy-Küköllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava.
Az utolsó napunk sem csak utazással telt. Reggeli után Fehéregyházára érkezve koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor feltételezett eltűnésének helyszínén. Majd Segesvár várfalakkal és bástyákkal körülölelt, színes épületeivel gyönyörködtető középkori utcáin sétáltunk, ahol a történelem minden sarkon életre kelt. Utolsó programként a valóban „szép városban”, a Kincses Kolozsváron tettünk egy rövid városlátogatást. Az óváros főterén megnéztük Mátyás király szülőházát, valamint nagy királyunk lovas szobrát, továbbá a gótikus stílusú Szent Mihály templomot.
Péntek este fáradtan, de élményekkel gazdagon, számos tapasztalatot gyűjtve érkeztük haza. Bízunk benne, hogy a program megvalósításával sikerült a diákok magyarságtudatának erősítése és a közös élmények tovább mélyítik az együttműködés lehetőségét. Hatalmas élmény volt a kirándulás mindannyiunk számára, hálásak vagyunk a lehetőségért.
Végezetül néhány tanulói visszajelzés a kirándulásról:„Nekem legjobban a Korondon töltött nap tetszett, ahol megcsodáltuk a gyönyörű székelykapukat, majd a fazekasműhelyben kipróbálhattuk a kerámiák díszítésének technikáját.”
„Nagyon tetszett az erdélyi utazás. Számomra legérdekesebb a zsindelykészítő mester munkája volt, aki a zsindelypattintás fortélyaival ismertetett meg bennünket.”
2024
Másnapra meghívást kaptunk a székelyudvarhelyi polgármestertől egy találkozásra a Városházára, ahol szintén nagyon szívélyes vendéglátásban volt részünk. Gálfi Árpád polgármester és Ölvedi Zsolt alpolgármester fogadta és köszöntötte a csoportot. A kirándulásunk negyedik napján is csodálatos helyeken jártunk. Gyilkos – tó majd Békás - szoros. Végigmentünk a hasadékon, a patak medrében. A táj gyönyörű, a levegő pedig hihetetlenül tiszta volt. A magas és szinte függőleges sziklaszirtek, zúgó hegyi patakok, kisebb-nagyobb vízesések, barlangok alkotják a szoros látnivalóit, aminek szépségét csak a helyszínen sétálva élhetünk át igazán. Visszafelé a Zeteváraljai Árvízvédelmi Gát és Gyűjtőtó mellett is megálltunk. A hosszúra nyúlt este után reggel fáradtan és kissé szomorúan készültünk a hazavezető útra. Szomorúak voltak a gyerekek, amiért véget ért ez a fantasztikus, élményekben gazdag kirándulás. Utunk során még megálltunk a Tordai-hasadéknál. Ismét leírhatatlan látvány fogadott bennünket. Gyönyörű innen a kilátás.
Itthon, hazaérve tele voltunk élményekkel. A gyerekek elmondása szerint hihetetlenül jó érzés töltötte el őket a kirándulás során, amelyet nem lehet megmagyarázni, mint ahogy az egész kirándulást sem lehet teljes mértékben úgy leírni, hogy visszaadja mindazt, amit átéltünk. Erdélyt látni kell.
Horváth Éva




































