Küldetésnyilatkozat

A Nagy Szent Bazil Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium a görögkatolikus eszmeiséget szolgáló, komplex nevelési-oktatási és képzési feladatokat ellátó, közös igazgatású köznevelési intézmény. Értékrendjét a humán nevelési elvekre, szilád erkölcsi normákra, a nemzetünk iránti elkötelezettségre alapozza. Hűen szolgálja a Hajdúdorogi Főegyházmegye által elvárt nevelési értékrendet, célokat. Nevelési gyakorlata a keresztény alapokra, a praktikus életszemléletre, a környezet megbecsülésére, az egyház megtartó erejére és a családra alapoz.

Közösségünk ereje

Az ikonokon megjelenő szentek, az Istenszülő kiemelt módon is jelen van egyházunkban. Így kell ennek lennie az intézményeinkben is. Ugyanakkor a szentek közössége olyan hétköznapi, természetes közeg kell, hogy legyen, hogy annak hatása legyen a földi közösségekre is. Az intézményi csoportok (osztály, munkaközösség stb.) egyszersmind keresztény közösségek is legyenek. A legfőbb összetartó mindig Krisztus. Ez a sportban, szórakozásban, játékban éppúgy megjelenhet, mint a tanulásban vagy más komolyabb közös cselekvésben. Természetesen nem a szólamok szintjén. Erről beszélni teljesen fölösleges, inkább bántó, terhes lehet. Az események szervezésében, a ki nem mondott rejtett végső célkitűzésekben kell, hogy jelen legyen, hogy az egyes személyek közötti összetartó erő maga Krisztus. Ez a keresztény közösség alapja és értelme.

A tanulásnak és minden azt kísérő vagy azon kívüli foglalkozásoknak mindig legyen közösség erősítő hatása is. Figyelembe véve a különböző adottságú és szellemiségű személyiségeket, olyan közös cselekvéseket kell kialakítani, amelyben kialakulhat és fejlődhet egymás elfogadása, egymás értékeinek fölismerése és értékelése, a különbözőségek egymást kiegészítő összekapcsolása.

Az iskolai közösség és a templomi közösségek közötti összetartozás erősítése nem csak programokkal, hanem ezt segítő szellemiség kialakításával. Szoros összetartozás kiépítése az adott helyen működő parókussal, lelkipásztori törekvéseinek harmonizálása az intézmény életével.

Család mint érték

A görögkatolikusság sajátossága a nagycsalád. Intézményeinkben hangsúlyos értékelést kell adni ennek a kincsnek. A nagycsaládból származó gyermekek értékelése – természetesen nem az egykék vagy tört családból származó sérült kapcsolatokkal rendelkező gyermekek kárára – oly módon, hogy a sajátos értékeiket (általában nagyfokú együttérző képesség, önzetlenség, érzelmi érettség, stb.) hatékony módon föl- és kihasználjuk a közösségi cselekvésekben.
 
A rendezvényeken külön szerepet és hangsúlyt kell, hogy kapjanak a nagycsaládos szülők, illetve az abba tartozó testvérek. Itt is nem csupán a szavak területén – ez is inkább bántó és zavaró lehet –, hanem például azáltal, hogy a náluk megjelenő sajátos értékek nagyobb szerepet kapnak.

Hitmegjelenés

Görögkatolikus egyházunk sajátos és mai világunkban ritkaságként tekinthető értéke a hit megjelenési formáinak gazdagsága, színessége. Ez bizonyos körökben nehezen vállalható, még szégyenkezést is kiválthat. Ennek ellenkezőjét kell erősíteni. A hit megjelenési formái értelemszerűen visszaható hatásúak is. Ez azt jelenti, hogy nem csak kifelé van üzenetük – ez a tulajdonsága elenyésző értékű a másikkal szemben, miszerint –, a megélt hit belső megerősítést is késztet. Ennek tudatosítása éppen az egyházi intézményekben kaphat nagy teret, ahol a vallási események közös megélése hatékonyabban megszervezhető. Ez nem csupán a nagyobb léptékű ünnepi rendezvényekre vonatkozik, hanem a hétköznap is gyakorolható kisebb gesztusokra éppen úgy, sőt, azok esetében még nagyobb figyelemmel. Pl. a keresztvetés, a kis és nagy metániák, a vallási köszönés, az épületek és termek egyházi esemény szerinti dekorációja, ikonok jelenléte, amelyek előtti sajátos magatartás megtanítása szintén jelentős mértékben hat a hosszú távon is maradandó vallási érzék kialakításában.

Hagyományaink

Egyházunk további sajátos értéke a több száz éves, nem ritkán ezer évnél is messzebbre nyúló hagyományok megélése. Ez a gyökerét egyre inkább veszni hagyó európai kultúrában különleges erővel bír. Ennek tudatosítása, elfogadtatása, erre való lelkesítés szerves része kell, hogy legyen a nevelői munkának. Természetesen tekintetbe véve az életkori befogadási adottságok korlátait, vagy még inkább fölhasználva az azokban rejlő egyes lehetőségeket. A hagyományőrzés se nem múzeumépítés, se nem álértékek bevezetése. Ennek érdekében hasznos a nevelők folyamatos továbbképzése ezen a téren, illetve az egyes intézmények dolgozói lehetőség szerint alakítsanak ki közvetlen kapcsolatot a központi magas szintű oktatási intézményeink vezetőivel, munkatársaival.